2009. december 1., kedd

Első mézeskalács házikó próbálkozásom


Az első próbálkozásom a mézeskalács házikó készítéssel.
Hát... Azt hiszen ez volt az utolsó is egyben:((( Ezt még gyakorolni kellene. A kedves párom azt mondta nekem, ha már "összetákoltuk" ketten, legalább tett fel a blogodra:))))
A mézeskalács tésztából való kisütés még egész jól sikerült. Megrajzoltuk a sablonokat papírból és "kivágtam" a nyers mézeskalács tésztából, majd kisütöttem. Egy kicsit vastagabbra hagytam a tésztát, mint a szimpla mézeskalácsoknál. Miután megsültek és teljesen kihűltek a tojásfehérjés cukorral próbáltuk összeragasztani az Urammal. Hmm....  Roppant érdekes látványt nyújtottunk... Ketten két kézzel fogtuk a szétesni/szétdőlni akaró házikó oldalait, mert nem igazán akart megkötni a cukros máz. Édes gyermekem csak egészen picikét nevette ki a szüleit - bár mi is erősen vigyorogtunk az Urammal - amint állnak a konyhában a kezükön folydogál a cukros máz és fogják a szétcsúszni próbáló mézeskalács házikószerűséget:)))))) Bár gyanítom, hogy a technikánkkal volt valami gond, de azt mesélte valaki, akitől anno még régebben hallottam az egészről, hogy csak bekened a lapok széleit, összeillesztett és... Hehe.... Na persze. De nem nekünk.
Végső megoldásként madzaggal körbetekertük, - sajnos ezt a fázist elfelejtettem lefényképzeni:D -, ami összetartotta, amíg megszilárdult a cukor, ami másnapra történt csak meg!!!! Kidekoráltuk még kivülről, amiben már a leányzó is segített nekünk, nehogy már kimaradjon a jóból:D
Úgy gondolom ezzel a jövőben nem igazán fogok kísérletezgetni... Egyszer elég volt. Tudom, hogy végeredményben egész elfogadható látványt nyújt. Megenni, elfogyasztani, nem fogjuk, ha már ennyit kínlódtunk vele, én meg nem eszem!!! Bár gyermekem célozgatott rá, ugyan hogy fogjuk ezt elfogyasztani, mert ő szívesen megkóstolná:))))

20 megjegyzés:

Raindrop írta...

:DDDDDDD
És látod? Erre életed végéig emlékezni fogsz, hogy 2009-ben madzagoztátok a mézeskalács házikót. Annyira kellenek ilyenek, vicces örök emlék! Amúgy tényleg, igen takaros lett, gratulálok!
Ja, és egy személyes megjegyzés, négyszemközt. Jó volt olvasni,hogy az Urammal, és a nem halálra csépelt, évek óta unpoénos Zurammal-t írtad. :)

DebiGabi írta...

Raindrop,
Az ilyen pillanatokra tényleg mindig szívesen emlékezik az ember. Én nagyon tudok nevetni a saját hülyeségeim:DDD
Azért a madzagos képet sajnálom, hogy nincs meg, mert ritka érdekes látvány volt. Jó kis békebeli madzag:DDD
Több éve Uramként emlegetem a kedves páromat, szeretem őt így emlegetni, pedig több mint 16 éve vagyunk házasok.

Limara írta...

Ne haragudj, de jót mosolyogtam a madzagos technikán :)) Minden kezdet nehéz, de majd belejöttök! :)))

DebiGabi írta...

Limara,
Dehogy haragszom!!!!
Én is jól szórakoztam saját magunkon, az meg külön öröm, hogy másoknak vidám pillanatot szerzek a leírással:DDD

Edó írta...

:)))))a magdzagos megoldas volt a legjobb,eszembe sem jutott volna:)) az ilyesmit tenyleg gyakorolni kell,en meg nem probaltam,csak dobozt,az is nehez volt!
Amugy jo paros vagytok a ferjeddel,jo volt olvasni:)

DebiGabi írta...

Szia Edó,
A bohóckodásban, viccekben, hülyéskedésben elég jól kiegészítjük egymást:DDD

Yasmine írta...

Nagyon ügyesek vagytok!! Igenis jól sikerült, szerintem ne adjátok fel. Annyira jók ezek a közös röhögcsélések, én is imádom!!! :))

szepyke írta...

Hát, kész vagyok...
Láttam magunkat, ahogy mi meg a kocsonyát szedjük szét..
Minden tiszta zsír, ide, oda csapódik egy-két darab... Látom, mindenhol megvan a konyha társas szépsége...
De az, meg, hogy az Urad mondja, hogy legalább tedd fel a blogra... Mi már ott tartunk, hogy mielőtt eszik, megkérdezi, hogy lefényképezted, ehetek végre?:)))))))

Hát, kész vagyok, de figyelj, nem lett ez olyan rossz, tessék ráállni a projektre, legalább a gyerek jól fog szórakozni!:))))

a. írta...

én is annyiszor gondoltam már ilyen mézeskalács házikóra, de fixen nem sikerülne :(

DebiGabi írta...

Yasmine,
Köszike.
:D

DebiGabi írta...

Szepyke,
Az én drága Uram a fényképezésben sokszor segít nekem, mert ő azért sokkal jobban, ügyesebben fotózik, mint én.
Szerintem nekifutunk még egyszer, egy kis nevetés sose árt meg az embernek. Az meg, hogy a fülünk is cukros tojáshabos lesz kit érdekel:))))

DebiGabi írta...

a,
Tessék nyugodtan megpróbálni.
Egy próbát mindenképpen megér:D

Andi írta...

Látlak magam előtt, na meg az uradat is, ahogy kötözgettek!:-))))
Ja meg a lányodat is...tényleg ezek az élet szép pillanatai.
Nekem tetszik!!!!! A piros ajtó is a rózsaablak is!!!!
Meg ne egyétek!

DebiGabi írta...

Andi,
Köszönöm, aranyos vagy.
Az elfogyasztása egyre jobban úgy tűnik nem fog megtörténni, mert roppant keményre összeállt most már a drága:DDDD

Csibe írta...

Szerintem is aranyos! És legalább belevágtatok ;)

DebiGabi írta...

Csibe,
Köszönöm a párom nevében is:D

Yasmine írta...

Még szép hogy Gerard Butler. Ki más ?! Csak vicceltem. Azééé a farkasembert is szeressük, igaz? :DDD

DebiGabi írta...

Yasmine,
Szeressük bizony:DDDD

De a Pattinson fiú... Egy nagy sóhaj:S Hmmm.... Mondjuk 5-6 év múlva lesz az igaz:))))

fenci írta...

Jót nevettem ....:-) én az idén készitettem a másodikat - az elsőt meg 4 éve... kellett egy kis idő amig bátorságot gyüjtöttem... az idén olvasztott cukorral ragasztottam, pillanatok alatt megköt, nem kell madzagolni :-) próbáld meg!

DebiGabi írta...

Fenci,
Lehet,hogy várok én is pár évet:)))
De köszi a jótanácsot!!!