2009. június 9., kedd

Nagyon egyszerű ebéd - lakásfestés közben...

Ugyan mit alkosson, főzzön az ember, amikor a lakás a feje tetején áll.
Az gyerekszoba összes játéka, kacatja, lim-lomja kirámolva a másik szobába...
Amikor éppen, hogy csak át lehet jutni az egyik szobából a másikba...
Amikor a gyerek a mi hálószobánkban alszik, mi pedig a nappali vendégágyán:((
Fólia alatt a fél lakás, és festés vége még hol van...
"Chips formára" vágott krumpli sült virslivel
(amit Lalukám "vagdalt" be gondosan), valamint a frissen elkészült kovászos uborkám, ami isteni finom lett:o)
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy én nagyon szeretem ezt a "kaját", mert nosztalgikus érzésekkel tölt el. Eszembe jutnak azok régi-régi nyári úttörő táborok Törökmezőn, amikor ezt kaptuk ebédre vagy vacsorára. De szerettük:)))
Érdekes módon a leányzómnak teljesen üres volt az ebéd végére a tányérja.

Nincsenek megjegyzések: